Előző cikk Következő cikk
Horváth Árpád SJ: A leghűségesebbek
Nem sok olyan település maradt már Magyarországon, ahol a lakosság csaknem egésze rendszeres templomba járó. Szól a harang, s idősek, középkorúak, fiatalok, gyerekek, csaknem mindenki a templomba igyekszik. Méghozzá imakönyvvel
a kezében!
a kezében!
szSzentpéterfa nem egy eldugott falucska az ország valamelyik nagyon félreeső szegletében. Magyarország nyugati határszélein járunk, Szombathelytől tizenkilenc
kilométerre. Az osztrák határ
a falu másik szélén húzódik,
s ez a határ ma már teljes mértékben nyitott. A népes templomba járást nem úgy kell elképzelni, mintha valamilyen néprajzi rendezvényen lennénk, ahol az eladósorban lévő leánykák rakott szoknyájukat illegetve kaptatnak fel a templomdombra.
Itt trendin öltözött, belőtt hajú, napszemüveges fiatalokkal találkozunk vasárnap délelőtt, lányokkal és fiúkkal egyaránt, és a kezükben csakugyan ott az egyházi énekeskönyv! A templom részben gótikus, részben barokk boltíveit majd szétveti
a falu másik szélén húzódik,
s ez a határ ma már teljes mértékben nyitott. A népes templomba járást nem úgy kell elképzelni, mintha valamilyen néprajzi rendezvényen lennénk, ahol az eladósorban lévő leánykák rakott szoknyájukat illegetve kaptatnak fel a templomdombra.
Itt trendin öltözött, belőtt hajú, napszemüveges fiatalokkal találkozunk vasárnap délelőtt, lányokkal és fiúkkal egyaránt, és a kezükben csakugyan ott az egyházi énekeskönyv! A templom részben gótikus, részben barokk boltíveit majd szétveti
a hangos népének. A gyerekek a szentélyben ülnek, az asszonyok a padokban,
a férfiak a templomoldalban várják a plébánost. Lekezelnek vele, s amikor
a sekrestyéből a pap bevonul a szentélybe az ünneplőbe öltözött ministránssereg kíséretében, helyükre az egyházközségi képviselők jönnek be az udvarból, merthogy a templomhajóban talán el sem férnének.
a férfiak a templomoldalban várják a plébánost. Lekezelnek vele, s amikor
a sekrestyéből a pap bevonul a szentélybe az ünneplőbe öltözött ministránssereg kíséretében, helyükre az egyházközségi képviselők jönnek be az udvarból, merthogy a templomhajóban talán el sem férnének.
A falu takaros utcái viszonylagos jómódról árulkodnak. Nem kevesen
a szomszédos Ausztriában dolgoznak, legtöbben azonban Szombathelyre, esetleg Körmendre járnak munkába. Mindenesetre dologidő után mindenki igyekszik visszatérni Szentpéterfára, rendbe rakni a portáját, szépíteni a házát. Ez a falu nem mondható egy átlagos településnek a mai Magyarországon abból a szempontból sem, hogy itt az utcán általában nem is magyarul beszélnek. A gondosan tatarozott régi iskolaépületen a magyar zászló mellett piros-fehér-kék trikolórt lenget a szél, közepén piros és fehér sakktáblaszerű címer. A helyiek egy nagyon sajátos horvát nyelvjárást beszélnek. Saját magukat gradistyei horvátoknak, magyarosan várvidéki vagy őrvidéki, ismertebb nevén burgenlandi horvátoknak nevezik. Szentpéterfa a trianoni békeszerződéssel Ausztriához került, ám a falu népszavazást kezdeményezett a hovatartozásról, s miután Sopronnak és környékének sikerült ismét Magyarországhoz kerülnie, tizenhat hónap osztrák fennhatóság után a Szombathely környéki horvát falvakat is visszacsatolták Magyarországhoz. A csaknem teljesen horvátok által lakott települések inkább választották Magyarországot, mint Ausztriát saját hazájuknak! Mivel a népszavazás kezdeményezése e települések hovatartozásáról Szentpéterfáról indult, a falut 1923 óta hivatalosan is megilleti a Communitas Fidelissima, azaz
a Leghűségesebb Község cím, amire a helybeliek természetesen igen büszkék. Öntudatos magyar horvátok.
a szomszédos Ausztriában dolgoznak, legtöbben azonban Szombathelyre, esetleg Körmendre járnak munkába. Mindenesetre dologidő után mindenki igyekszik visszatérni Szentpéterfára, rendbe rakni a portáját, szépíteni a házát. Ez a falu nem mondható egy átlagos településnek a mai Magyarországon abból a szempontból sem, hogy itt az utcán általában nem is magyarul beszélnek. A gondosan tatarozott régi iskolaépületen a magyar zászló mellett piros-fehér-kék trikolórt lenget a szél, közepén piros és fehér sakktáblaszerű címer. A helyiek egy nagyon sajátos horvát nyelvjárást beszélnek. Saját magukat gradistyei horvátoknak, magyarosan várvidéki vagy őrvidéki, ismertebb nevén burgenlandi horvátoknak nevezik. Szentpéterfa a trianoni békeszerződéssel Ausztriához került, ám a falu népszavazást kezdeményezett a hovatartozásról, s miután Sopronnak és környékének sikerült ismét Magyarországhoz kerülnie, tizenhat hónap osztrák fennhatóság után a Szombathely környéki horvát falvakat is visszacsatolták Magyarországhoz. A csaknem teljesen horvátok által lakott települések inkább választották Magyarországot, mint Ausztriát saját hazájuknak! Mivel a népszavazás kezdeményezése e települések hovatartozásáról Szentpéterfáról indult, a falut 1923 óta hivatalosan is megilleti a Communitas Fidelissima, azaz
a Leghűségesebb Község cím, amire a helybeliek természetesen igen büszkék. Öntudatos magyar horvátok.
A gradistyei horvátok a török idők alatt húzódtak fel az egykori
Nyugat-Magyarországra. Őshazájuk a tengermellék, illetve a horvát tengerpart magas hegyvidéke. Nyelvük konzerválódott. A Mura vidékétől egészen Morvaor
Nyugat-Magyarországra. Őshazájuk a tengermellék, illetve a horvát tengerpart magas hegyvidéke. Nyelvük konzerválódott. A Mura vidékétől egészen Morvaor
szágig szóródtak szét, több százezer ember. Identitásukat főleg Burgenlandban, illetve a Magyarországra Ausztriától visszacsatolt horvát településeken a mai napig megőrizték. Templomaikban nem az irodalmi horvát nyelvet, hanem saját misekönyvet és énekeskönyveket használnak. A mai horvát irodalmi nyelv ugyanis csak a 19. században vált széleskörűen elfogadottá, addig viszont már több horvát nyelvjárásnak komoly irodalma alakult ki. Így az őrvidéki horvátoknak is. A sajátos történelmi helyzetre való tekintettel az egyházi hatóságok engedélyezték
a gradistyei horvátoknak, hogy saját liturgikus nyelvük legyen. Ezt a nyelvet ma már az irodalmi horvát mellett tanítják is a magyarországi horvát és a burgenlandi iskolákban. Újság is olvasható ezen a nyelven. A trianoni határ kijelöléseit Szentpéterfa nagyon megsínylette. Először elvágták a falut Magyarországtól, amit
a gradistyei horvátoknak, hogy saját liturgikus nyelvük legyen. Ezt a nyelvet ma már az irodalmi horvát mellett tanítják is a magyarországi horvát és a burgenlandi iskolákban. Újság is olvasható ezen a nyelven. A trianoni határ kijelöléseit Szentpéterfa nagyon megsínylette. Először elvágták a falut Magyarországtól, amit
az itteni horvát lakosság a saját hazájának tekintett, aztán pedig – a visszatérést eredményező népszavazást követően – annyira közel jelölték ki a faluhoz a magyar–osztrák határvonalat, hogy sok gazdának a kertje, a földje, a szőleje
és a borpincéje Ausztriában maradt. Mivel a második világháború után szigorúan határzónának számított e terület, bárki be se tehette a lábát Szentpéterfára.
Az 56-os forradalomból természetesen a szentpéterfalviak is kivették a részüket, aminek a leverését követően a lakosság mintegy húsz százaléka elmenekült Ausztriába. A trianoni határok önkényes kijelölése azért is roppant kedvezőtlen volt a gradistyei horvátok sajátos kultúrája szempontjából, mert az új államhatárok mentén nem az anyaország és Magyarország között, hanem Ausztria és Magyarország között osztották meg e maroknyi kis népcsoportot. Évtizedekig szinte semmilyen kapcsolat nem lehetett közöttük.
Az 56-os forradalomból természetesen a szentpéterfalviak is kivették a részüket, aminek a leverését követően a lakosság mintegy húsz százaléka elmenekült Ausztriába. A trianoni határok önkényes kijelölése azért is roppant kedvezőtlen volt a gradistyei horvátok sajátos kultúrája szempontjából, mert az új államhatárok mentén nem az anyaország és Magyarország között, hanem Ausztria és Magyarország között osztották meg e maroknyi kis népcsoportot. Évtizedekig szinte semmilyen kapcsolat nem lehetett közöttük.
Mi lehet vajon e falunak, illetve
az itt élő sajátos horvát hagyományoknak a jövője?
A Szentpéterfán ismert horvát nyelvet egyelőre eléggé jól beszéli még a legfiatalabb nemzedék is.
A korábbi évtizedekhez képest pozitív fejlemény, hogy horvátnak lenni a mai Magyarországon nem feltétlenül jelent hátrányt, sőt némi presztízs értéke is lehet, hiszen az anyaország gyönyörű, több százezer magyar állampolgár látogat el minden évben Horvátországba.
az itt élő sajátos horvát hagyományoknak a jövője?
A Szentpéterfán ismert horvát nyelvet egyelőre eléggé jól beszéli még a legfiatalabb nemzedék is.
A korábbi évtizedekhez képest pozitív fejlemény, hogy horvátnak lenni a mai Magyarországon nem feltétlenül jelent hátrányt, sőt némi presztízs értéke is lehet, hiszen az anyaország gyönyörű, több százezer magyar állampolgár látogat el minden évben Horvátországba.
A nyolcszáz éves magyar–horvát közös történelem, illetve a két nép ezerszáz éves szomszédsági kapcsolata – összehasonlítva más szomszédainkhoz fűződő viszonyunkkal – nem mondható különösebben terheltnek. A többi magyarországi kistelepüléshez hasonlóan azonban Szentpéterfán is egyre kevesebb a gyerek. Kérdés, hogy az önkormányzat meddig tudja működtetni a horvát tannyelvű
iskolát? Felpörgő életünk, a túlzott munkavállalás, a sok utazás és a vele járó stressz nem kedvez az elkötelezett kapcsolatoknak, s bizonyára az egyházi kultúra
sem maradhat mindettől teljesen érintetlenül. Egykor sok pap került ki Szentpéterfáról, most már évtizedek óta nem ünnepeltek itt újmisét.
A szombathelyi és a győri egyházmegyék papsága a lehető legnagyobb jóindulattal segíti a gradistyei horvát nyelvű hívek életét, s van is még e vidékeken
A szombathelyi és a győri egyházmegyék papsága a lehető legnagyobb jóindulattal segíti a gradistyei horvát nyelvű hívek életét, s van is még e vidékeken
néhány horvát nyelven szolgáló lelkipásztor. Amíg azonban korábban szinte minden falunak volt egy plébánosa, ma már egy-egy papra akár öt-hat, néha még ennél is több templomi közösség jut. A gyorsan változó idők szinte villódzó jeleit szemlélve Szentpéterfán is felmerül a kérdés: elég erős lesz-e a hűség vágya bennünk ahhoz, hogy saját identitásunkat megőrizzük? Képesek leszünk-e észrevenni a valóban előremutató jeleket, legyen szó saját kultúránkról, vallási elköteleződéseinkről és hitéletünkről, vagy akár személyes életünk még megmaradt mozgástereiről is, hogy a hűség ne csak a múltat, szép emlékeket,
nosztalgiát jelentsen, hanem olyan erőt, ami termékennyé teszi a jelent,
és teljesebbé a jövőt.
és teljesebbé a jövőt.