Dyekiss Virág: Oszlik a sötétség – kezdődik az új élet

A téli ünnepkörhöz feltűnően sok mágikus népszokás, jóslás tartozik. Ezek többnyire a föld és az állatok termékenységét, a várható időjárást, a személyes élet titkait kutatják, miközben elővigyázatosan elkerülik a rontást, a boszorkányok ártó tevékenységét.

aA tél több szempontból is alkalmas a különféle mágikus praktikákra: a hosszú, sötét, hideg napok pihenőidőt biztosítanak, van idő összejárni, játszani, hiszen még a munka, a fonó vagy a tollfosztás is közösen, egy szobában üldögélve történik. Ugyanakkor lassan hosszabbodni kezdenek a napok, s ez a folyamat az új kezdet ígéretét hordozza, melynek várható eseményeit jó lenne előre tudni. Ezen túl a sötét a természetfeletti erők időszaka is, elsősorban a démoni lények vagy a visszajáró halottak járnak ekkor, de nem csak baljós erőket képzeltek a sötétbe. Közelebb kerül egymáshoz ilyenkor a két világ, s kicsit talán át lehet kandikálni a fátyolon, s megtudni a választ a legégetőbb kérdéseinkre. Advent kezdete általában november végére esik, s a növekvő fény központi szerepet játszik a készülődésben. Adventet hagyományosan böjti időszak gyanánt ünnepelték, ez volt (a húsvétot megelőző nagyböjt mellett) a kisböjt. A rorate szentmisék igen közkedvelt gyakorlata még a misére esetleg nem járókat is folyamatosan emlékeztette a közeledő ünnepre, hiszen az aranyos misére is harangszóval hívták a népet, s ez a szokatlan időben felcsendülő harangzúgás mindenkihez eljutott. Az ünnep közeledtével több helyen kisgyerekek járták be a falu utcáit hajnalonként, s csengettyűszóval hívogatták az embereket a hajnali misére. Ugyanakkor a zajkeltés végigvonul az egész ünnepkörön, hiszen a boszorkányokat, gonoszokat ezzel lehet elriasztani, s ők a különleges alkalmakkor tartott misék idején felzavarva körüljárnak. Amúgy is az ő idejük a tél, különösen a Luca napjától karácsonyig tartó tizenkét nap. Európa-szerte ez a misztikus, rámutató időszak a karácsony és vízkereszt közé eső időszak (két karácsony köze), de nálunk jelentősebb az ünnepet megelőző szűk két hét, bár természetesen a karácsonyi ünnepkörhöz és különösen újév napjához is számos ilyen jellegű szokás tartozik. A jövő évi termés, időjárás, boldogulás, élet és halál mind kiderülhet, sőt befolyásolható is, akár jó irányba, akár a szabályok figyelmen kívül hagyásával károsan is. A fiatalok leginkább azt szeretnék megtudni, hogy ki lesz a házastársuk, hogyan fog alakulni az életük. Ennek tudakolására számos alkalommal nyílik lehetőség a karácsonyt megelőző hetekben. A legények kevésbé próbálják meglesni a jövőt, de Katalin napján nekik is van lehetőségük megtudni, kit érdemes a sors akarata szerint feleségül venni. Lukafalván a kíváncsi legény egész napos böjtölés után ágya mellé egy kis kenyeret, egy kis vizet készít, párnája alá pedig egy tükröt helyez. Álmában valaki elkéri tőle a kenyeret vagy pedig a tükörben felsejlik a reménybeli menyasszony alakja. Ugyanezzel az eljárással tudakozódhatnak a leányok András napján. Borbála napján a leányok gyümölcsfa ágát teszik vízbe, s ha ez az ág karácsonyra kivirágzik, a lány még abban az évben férjhez megy.

Rejtelmek és félelmek

Amíg a Borbála-ág zöldülését lesték a lányok, hamar eljött Luca napja, amely mintegy esszenciáját nyújtja a téli szokásrendszernek. Luca éjszakája a tél egyik leghosszabb, legsötétebb éje, pont 12 nappal karácsony nagy napja előtt. Szent Luca alakja (az ünnep időpontja mellett) azért kapcsolódhatott össze a boszorkányokkal, mert templomi ábrázolásán ezüsttálcán tartja két szemét, ami a szemmelverésre, különleges erővel bíró szemekre emlékeztette a népet. A fehér ruhában körbejáró Luca-alakok a környező országokban is jól ismert ijesztő, démonikus figurák. Nálunk a tyúkok fenekét piszkálja meg botjával Luca, hogy jobban tojjon a baromfi. Szokás volt a tyúkokat abroncsból, kerékből etetni, hogy ne szaladjanak szét, vagy a gazdasszony türelmesen üldögélt egy szalmával teli kosáron, esetleg toporzékolt a tyúkól előtt, hogy ezzel serkentse jószágait a türelmes kotlásra. A tyúkok, a majorság állatállományának leginkább a háziasszonyhoz tartozó része. Míg a nagyállatokért a gazda felel, addig a baromfi az asszony gondjaira van bízva. Luca-nap elsősorban az asszonyoknak fontos, még a gazdasszonyok számára is szigorúan dologtiltó nap, nem szabad mosni, varrni, tilos kenyeret sütni, sőt tüzet rakni is. Meszelni, diót törni, mosogatni, fonni is veszélyes. A tilalmak megszegőit különböző szerencsétlenségek érik, vagy egész évben nem fog sikerülni a munkájuk. A babfejtés azonban ajánlott tevékenység, hogy a kiscsibék könnyebben kikeljenek a tojásból. A lányok-asszonyok ki sem mennek a kertből, kölcsön sem szabad adni semmit, így védik magukat a káros hatalmaktól. A fiúk azonban bejárhatják az ismerősöket, szalmára térdepelve kis rigmust mondanak, s köszöntésükért ajándékot kapnak a háziaktól. A szalmát a tyúkok alá szórják, hogy jobban tojjanak. Különböző jóslásokra is sor kerül: lucapogácsát sütnek, azaz minden családtagnak készítenek egy pogácsát, minden süteménybe beleszúrnak egy tollat, s a tollak megpörkölődése mutatja, hogy a következő évben hogyan fog alakulni a családtagok sorsa. Ha a toll teljesen elég, az halált jelent. A lányok ismét a jövendőbelijük után tudakozódnak, gombócokba férfineveket bújtatnak, s amelyik először feljön a víz tetejére, olyan nevű lesz a férjük. Az is fontos, hogy a barátnők közül ki megy férjhez először. Ennek megtudakolására csontokat tesznek maguk elé a leányok, s amelyikükét először ragadja el a macska vagy kutya, az megy férjhez először. Természetesen az sem mindegy, hogy mikor megy férjhez a leány, s ennek megtudása érdekében jól belerúgnak a disznóólba. Ahányat röffen a disznó, annyi évet kell még várni a házasságra. Az éjszaka félelmetes, boszorkányos volt, a rontás megelőzésére fokhagymát tettek az istálló ajtajára, sőt a gazda nemegyszer bent is aludt, hogy az esetleges éjjeli látogatóktól megóvja az állatokat. A boszorkányokon kívül helyenként állatalakban megjelenő démoni lényeket is beleképzeltek a sötétbe, pl. lucadisznót.

A karácsonyig eltelő időszaknak különleges jelentősége volt. Minden napot az év egyes hónapjainak feleltettek meg, s az egyes napok időjárása a hónap időjárását jelezte előre. A Luca napján ültetett lucabúza méretéből a termésre következtettek. A szerelmi jóslás sem szünetelt, a leányok egy-egy falatot ettek minden nap egy almából, úgy, hogy pont karácsonyra essen az utolsó falat. Azt elfogyasztva füleltek, s ahonnan kutyaugatást hallottak, arrafelé mentek férjhez. A lányok ostort is fonhattak e kitüntetett napokon, s amelyik legényt azzal az éjféli misén megütötték, az örök szerelemre gyulladt. A legtitokzatosabb a bátor legények által készített lucaszék volt, amelyen karácsonyig minden nap kellett valamit munkálkodni, (sőt volt olyan hely, ahol tizenkétféle fából kellett készíteni), hogy majd az éjféli misén megláthassák a boszorkányokat. E gonosz lények ellen több helyen minden nap készítettek egy kis gyékény- vagy rongybabát, s karácsonyeste az összes figurát bedobták a tűzbe, hogy ezzel minden boszorkányt elégessenek.

Újrarajzollódó kapcsolatok

A téli esték mindennapi ünnepe volt a fonó, de Luca napján a munka tilalma miatt csupán szórakozni, jósolgatni jöttek össze a lányok. A többi napon már délután öt órától kezdve szorgalmasan dolgoztak a lányok, s este hét óra után a legények is meglátogathatták a fonóházat. Sokféle pajzán játék, beugratás színhelye volt ez, okkal és ok nélkül is csattantak a csókok – rendszerint ezzel lehetett kiváltani az elgurult orsót, vagy a játékban beadott zálogot. Olykor alakoskodók is megjelentek a fonóban, ami alkalom volt a szörnyülködésre, hangos nevetésre egyaránt. Miklós napján felbukkant egy alak, aki gyakran püspöki ruhába öltözött, s játékos gyónásra kötelezte a fonókat. A fonóházakat bejáró ijesztő figurák próbálták eltitkolni kilétüket, korommal, szalmával tették magukat felismerhetetlenné. A fonóházbeli vidám játéknak, alakoskodásnak azért mégis a farsang volt az igazi időszaka, az Advent csendessége a fonóbeli szórakozást is halkabbá tette.

Karácsony közeledtével egyre szaporodtak az éneklő, angyali vigasságot köszöntő csoportok. Gyerekek, fiatalok, s meglett emberek is bejárhatták az ismerősöket, rokonokat, hogy néhány adventi-karácsonyi énekkel, kedves rigmussal köszöntsék a háziakat. Ezek a szokások szorosabbra fűzték, megerősítették a kapcsolatot a családok között.

A Szállástkeresés egyházi eredetű szokás, kilenc család gyűlik össze estéről estére, s imával, énekléssel várják a közeledő ünnepet, s így jelképesen, egy képet körbeadva, befogadják otthonukba a Szent Családot. A karácsonyt megelőző héten a kántortanító a legjobban tanuló gyerekekkel a felesége által sütött ostyákat küldött szét az iskolába járó gyerekek családjainak. Minden család annyi ostyát kapott, ahány tagot számlált. Cserébe ajándékot, tojást, szalonnát, diót küldtek a gazdák a tanítónak, így ez az ostyaküldés a tanító jövedelmének is része volt. Az ostyákat vagy a karácsonyi vacsorához fogyasztották el, vagy kivágták belőle a dombornyomott figurákat, s ezekkel díszítették a karácsonyfát. Helyenként az ostyákat zöldre, pirosra, sárgára színezték, s minden színnek jelentősége volt, amit az ostyahordó gyerekek egy rigmussal el is mondtak minden háznál.

Az adventi időszak új időszak kezdetét jelenti a közösség életében, s ennek az új kezdetnek megélését könnyítik meg a szokások is. A közösséget összekapcsoló, egymást meglátogató szokások megszilárdítják a láthatatlan fonalakat a családok között. Különböző mágikus eljárások segítségével próbálják befolyásolni a jövendőt. Ezek leggyakrabban az analógiás mágia módszerét alkalmazzák, azaz ugyanaz fog megtörténni, amit a mágikus cselekvés előre megmutat (pl. a gazdasszony ül egy kosáron – a tyúkok is jó kotlók lesznek), de álomból, véletlennek tűnő eseményekből is jósolhatnak. A jövő évre vonatkozó termésjóslások, egészségbiztosítási eljárások, időjárás-tudakozódások hátterében az átmeneti idő bizonytalansága, előretekintése ismerhető fel. A félelmetes lények gyakori felbukkanása is a kissé se itt-se ott állapot sajátossága. Karácsony érkeztével határozottan megkezdődik az új korszak. Nem messze van azonban január 1-je, újév, majd pedig vízkereszt, s ezek az évkezdő jellegű szokások egyre csökkenő intenzitással ugyan, de az egész időszakon átívelnek.