Szekér Szimonetta: Volt egyszer… egy betegség

Aki egy beteg gyermeket meglátogat, megváltoztatja az életét. Ha pedig megváltozik az élete, más lesz a teste és a lelke. A betegség legyőzésében sokat segít egy jól kiválasztott mese.

aA kacifántos elnevezésű pszicho-neuro-immunológia az orvostudományon belül fiatal tudományágnak számít, alig egy évtizedes múlttal rendelkezik csupán. Azt vizsgálja, hogy egy lelki történés eredményeképpen létrejövő idegrendszeri változás hogyan hat
az immunrendszerre.

Nem meglepő módon eddig főleg
a negatív eseményekkel járó immunválaszt kutatták: azaz, hogyan hat például a gyász, a válás, egy régóta kísértő rossz emlék, vagy a tartós szorongás az immunrendszerre.

Sokkal kevesebb olyan kutatás született, amely a nevetés, a vidámság, az örömteli fantáziák szervezetre gyakorolt hatását vizsgálta.

E nemzetközi szinten kevés kutatás egyike azonban egy fiatal magyar orvos,
dr. Béres András nevéhez fűződik. A kaposvári kórház infektológusa és munkatársai kutatásukban azt vizsgálták, hogy hogyan hat a beteg gyermekek gyógyulására,
ha a kórházi bent tartózkodásuk alatt mese- vagy egyéb művészetterápiás élményben van részük. A jellemzően baktérium okozta hasmenés miatt kezelt gyermekek betegágyához a Mosolygó Kórház Alapítvány művészei vittek zenét, bábokat, bűvészetet, kézművességet. Fiatal színészek, színészhallgatók mesét mondtak, pszichológusok báboztak, gyógypedagógus-hallgatók pedig kézműves-foglalkozásokat tartottak. A tanulmány óvatos az eredmények értékelésével kapcsolatban, az azonban tény, hogy az élmény mérhetően hatott
az immunrendszerre. „Az immunrendszer komplexebb annál, mint hogy eredményeinket egyértelműen akár pozitívnak, akár negatívnak minősítsük. Eredményeink alapján annyit azonban állíthatunk, hogy a beteg gyermekek meglátogatása számít, azaz az immunrendszer működésében vélhetően változást idéz elő. A jövőben ezekre a változásokra nem elég puszta lélektani történésként tekintenünk, vélhetően az immunválasz módosulásával is számolhatunk”
– áll az Orvosi Hetilapban megjelent tanulmányban.

Ily módon tehát tudományosan is igazolt már, hogy ha valaki meglátogat egy beteg embert, az életét változtatja meg. Ha pedig megváltozik az élete, más lesz a teste
és a lelke is. Szerencsére egyre több az olyan civil kezdeményezés – Mosoly Alapítvány, Demeter Alapítvány, Piros Orr Bohócdoktorok Alapítvány, vagy
a már említett Mosolygó Kórház Alapítvány –, amelynek résztvevői rendszeresen szerveznek művészetterápiás foglalkozásokat kórházakban fekvő gyermekeknek.
E cikk a számos művészetág közül a mesék gyógyító erejére koncentrál; arra, hogy egy-egy mesemotívum milyen erőket képes felszabadítani a pszichében, miféle változásokra, konkrét cselekvésekre szólítja fel a mese hallgatóját.

Az égig érő fát meg kell mászni

Dr. Boldizsár Ildikó meseterapeuta Metamorphoses elnevezésű módszerének lényege, hogy a beteg gyermek vagy a terapeuta kiválaszt egy mesét, ami erőteljes hasonlóságot mutat a gyermek helyzetével, gondolataival, majd ezt a mesét együtt feldolgozzák beszélgetéssel, valamint képzeleti- és fantáziamunkával. Például, ha egy gyermeknek éppen csak kiderült egy várhatóan hosszú gyógykezelést igénylő betegsége, például egy onkológiai kórkép, akkor nagyon gyakran a varázsmesékből az a kép ragadja meg, amikor a főhős áll egy alagút, egy barlang bejáratánál, esetleg egy feneketlen mélységű kút mellett, és félelemmel tekint lefelé. Később, a kezelések előrehaladásával a gyermeket a mesének mind későbbi helyszínei fogják meg. A lényeg, hogy a terapeuta a hallottakat nem értelmezi a gyermekkel, nem állítja párhuzamba az életével, hanem mindig a mese keretein belül maradnak, a mese hőseinek életéről, küzdelmeiről folyik a beszélgetés.

Boldizsár Ildikó szerint a magyar népmesék különösen alkalmasak gyógyításra, közülük is elsősorban a sok apró epizódból álló, mágikus képességekkel bíró szereplők sorát felvonultató varázsmesék, vagy más néven tündérmesék. Olyan mesék ezek, amelyekben mély beavatási szimbólumok jelennek meg, hiszen például egy daganatos kórképpel küzdő gyermek számára a betegség – a műtét, a kemoterápia, a kiegészítő kezelések, a rengeteg tűszúrás, a gyengeség, a hányinger, az étvágytalanság, a javulás, majd visszaesés, esetleg a másik ágyon fekvő kis társ elvesztése – ténylegesen valamiféle beavatás, átmenet a gyermekkorból a felnőttkorba. Ezt az átmenetet pedig az olyan beavatási szimbólumok, mint az égig érő fa, a túlvilágra vezető híd, az üveghegy, a hetedhét határ, a sárkánnyal való megküzdés, a táltos, a Nap és a Szél anyja vagy a hős szétdarabolása és mágikus összeforrasztása mind-mind segíthetik.

Mit tanulnak a gyermekek a mesehőstől? Hogy legyőzi a lehetetlennek tűnő feladatokat, hogy kiállja a próbatételeket, hogy minden körülmény között jó marad, és hogy odafigyel az élet legapróbb részleteire. A jó mesehős keményen megdolgozik a boldogságáért. „Egyetlen olyan mesehőst sem ismerünk, aki elméletben oldja meg a problémákat. Egyetlen olyan mesehőst sem ismerünk, aki csak beszél arról, hogy hogyan kellene élni. Egyetlen olyan mesehőst sem ismerünk, aki elakad a tervezgetés szintjén, és már akkor lemond a megvalósításról, amikor az első akadályba ütközik. »Nem mászom fel az égig érő fára, mert olyan magas.« »Dehogy megyek el az Üveghegyen túlra, túlságosan is messze van.« »A sárkány nagyon veszélyes állat, inkább itthon maradok.« »Királylány? Macerás. Nem megyek sehová.«” – ilyen mesehős Boldizsár Ildikó szerint nincs.

Kinek milyen mese ajánlott?

A szorongásoldásra hatékonyak a sárkányokat, boszorkányokat, óriásokat legyőző, vagy őket megszelídítő, kezelni tudó mesehősök. A Mosoly Alapítvány többéves kórházi mesélős tapasztalata szerint sok gyermek azonosítja betegségét a sárkánnyal, amit le kell győzni. Amikor a gyermekek e gonosz szereplők legyőzését hallgatják, még jobb, ha zenélnek is közben, a nagy átéléssel használt hangszerek, különösen a dobok még inkább segítik a szorongás, a feszültség oldását.

Boldizsár Ildikó azonban lázas beteg gyermekeknél nem javasolja a sárkányos, tüzes meséket, nekik inkább a vizes, jeges elemeket tartalmazó történetek segíthetnek. A kórházban fekvő gyermekek nagyon érzékenyek a tűszúrás motívumra, hiszen őket naponta vizsgálják, szurkálják, az ezzel kapcsolatos szorongást például oldhatja A félig nyúzott bakkecske című mese, ahol a dongó és a darázs is megszúrja a kecskét. A mese humora segíthet az aktuális szúrás átvészelésében.

Minden betegségnél jól használható motívum a táltos ló. A gyermekek könnyen ráéreznek a saját táltosukra, mozgató erejükre, amely kisegíti őket a bajból. A Mosoly Alapítvány terapeutái szerint sok gyermek nevezi meg különböző testrészeit, szívét, tüdejét, lábát, vagy egy benne élő állatot, amiben az ereje van, ami átsegíti őt a nehéz helyzeteken.

A terapeuták tapasztalata szerint bár az onkológiai osztályokon fekvő, erős fájdalommal, hányingerrel küzdő gyermekeknek lenne leginkább szükségük segítségre, nekik a legnehezebb segíteni. Hányinger esetén például a terapeuták inkább nem mesélnek, hiszen a gyermek amúgy is tele van, inkább kikívánkoznak belőle a dolgok, viszont ha képes rá, meséltetik. Javíthat a hányingerrel küzdő gyermek állapotán az énekeltetés is, illetve bármi, amikor ő adhat ki magából valamit.

Ha pont az ellenkező a probléma, azaz ha a gyermek étvágytalan, esetleg annyira lefogyott, hogy nem lehet rajta egy műtétet elvégezni, akkor jól jöhetnek a táplálás motívumú mesék, például a Terülj, terülj asztalkám….

Természetesen sokat elárul az is egy gyermek állapotáról, hogy képes-e egyáltalán befogadni a mesét. Nagy fájdalmak, rosszullétek idején még a legmeseszeretőbb gyermek is visszautasíthatja a mesét, vagy esetleg meghallgatja, de elalszik közben. Ez utóbbi azonban jótékony hatású, hiszen legalább arra a kis időre megszabadul a fájdalmaitól. A kórházi tapasztalatok szerint az a beteg gyermek, aki tartósan nem igényli a meséket, és nem lehet megközelíteni semmilyen módon, sokszor már feladta a küzdelmet. Amíg a gyermekek meghallgatják a meséket, együtt küzdenek a mesehősökkel.

Felhasznált irodalom:
Nancy Davis – Laura Simms – Korbai Hajnal: Az Aranytök. Terápiás történetek és mesék traumát átélt gyerekeknek. Budapest, 2010, L’Harmattan Kiadó – Mosoly Alapítvány. /Mosoly-Terápiák, 1./

Korbai Hajnal (szerk.): Lotilko Szárnyai. Terápiás történetek és mesék traumát átélt gyerekeknek. Budapest, 2010, L’Harmattan Kiadó – Mosoly Alapítvány. /Mosoly-Terápiák, 2.
/