Van az évnek egy kifejezetten vidám része, amikor még tél van, de már túl vagyunk karácsony meghitt ünnepén. Régen a vidéki embernek ilyenkor rengeteg ideje volt, hiszen a kinti hidegben és sötétben nem volt munka a földeken, összejártak hát a családok, a barátok, és a kemencék duruzsolása mellett beszélgettek. Ez volt a fonók időszaka, amikor a fiatal lányok együtt kézimunkáztak, a legények pedig jobbára csak incselkedtek velük. Esetleg kártyáztak, vagy jóízű borozgatás mellett énekeltek. A disznótorokat is ekkorra időzítették. Az évnek ezt a szakaszát önfeledt álarcos mulatságokkal zárták le, ami egyúttal a tél búcsúztatását is jelentette. Álarcokat nemcsak a farsangi bálok idején viselünk – bőven mutat meglepő fintorokat a mindennapi életünk is. A legmélyebb keresztény megközelítésben az álarcok mögött és között az adhat okot mégis a vidámkodásra, hogy nagyon jól tudjuk: bár maszkok mögül tekintünk az élet nagy álarcosbáljára, igazi énünk több annál, s legalább annyira valós, mint ami éppen látszik belőlünk. Csak az a kérdés, ki vagyok én, és ki vagy te a mosolyon, a könnyeken, a gesztusokon, a tetteken túl. A valóság csak forma, szín, méret, súly, viszonyulás lenne, vagy esetleg vannak létünknek olyan mélységei, magasságai, összefüggései, amelyekben nem ismerhetjük ki magunkat első pillantásra?

...
Hivatásáról, küldetéséről kérdeztük a provinciálist, aki februárban veszi át hivatalát.
Hogyan látja szerzetesközösségét, eddigi szolgálatának fő terepét, a lelkigyakorlatokat,és mi az, amivel meglátása szerint a jezsuiták a legjobban szolgálhatják az egyházat?
...

A taizéi ökumenikus közösség elöljárója nem bújik el napjaink kérdései elől. Járja a világot, az anyagi és szívbéli nyomorban füleli Isten csendjét, keresi, Jézus milyen választ vár barátaitól. Nemcsak távoli tájakon kutakodik, magyar világunk is ismerős neki. Nem a tutit akarja megmondani. Mestere, Jézus sürgeti, és Jézusban a világ szeretete. Interjúnk alapja a közelmúltban a Párbeszéd Házában zsúfolt terem előtt vele folytatott beszélgetés.

...

Láthatósági mellény nélkül a biciklistának kisebb a túlélési esélye. Ahogyan annak a férfinak is, aki nem tudja, milyen maszkot hord. Maszk nélkül nincsen ember. Olyan ez, mint a bőrünk. Sokan olyannak hagyják, amilyen, mások órákig tudnak a tükör előtt próbálkozni, míg végre úgy néznek ki, ahogyan elképzelték magukat. Ezeket a maszkokat a többiek tekintete alakítja, finomítja. Nyakkendőt kötök ma, mert olyanokkal fogok találkozni, akiknek ez számít. Tiszta a körmöm? Hogyan áll a hajam? Mit fognak gondolni? Ez tehát a maszkok első közelítése. Elrejtőzhetünk mögéjük, vagy inkább beléjük csomagolhatjuk azt az önmagunkat, akit valójában nem zavar, ha gyászkeretes a körme, és otthon jobban érzi magát pólóban, dzsekiben. Vannak azonban azok a megjelenési formák, melyek mozgatnak bennünket. Ezek bennünk vannak, és irányítják cselekvéseinket. A Férfisátorban nagy hatással volt gondolkodásunkra Richard Rohr ferences. Ő hívta fel a figyelmünket C. G. Jung archetípusaira, ősmintáira: a királyra, a harcosra, a szerelmesre és a mágusra. Mi ezeket – tapasztalataink alapján – megtoldottuk a tanító, a vezető és az áldozat szerepével. Valójában ezek jelennek meg az életünkben.

...